Kapitány Krisztián vagyok, addiktológiai konzultáns, családi- és közösségi mediátor, felépült szenvedélybeteg. 2015 óta dolgozom az MRE KIMM Fiatalkorúak Drogterápiás Otthonában mentálhigiénés munkatársként, ahol számos szenvedélybeteg életútba betekintést nyerhettem az egyéni konzultációk és terápiás csoportok facilitálásai alkalmával. Mélyen hiszek abban, hogy nincs olyan élethelyzet, melyből ne lehetne kiutat találni, ne lehetne a szenvedésen enyhíteni.
Esetkezelő mentorként megtanultam, hogy nem vállalhatom át a klienseim életének főbb döntéseit, nem javíthatom ki egyedül életének főbb elakadásait. A közös munka során egy elfogadó atmoszféra megteremtése és a gondolkodás serkentése által azonban közelíthetünk az egyre nagyobb mértékű felelősségvállalás és a valóság elfogadása felé. Afelé a valóság felé, mely az én életemben sem volt mindig alapértelmezett. Súlyos szerhasználati zavaromból, céltalanságomból hosszú önismereti út és különböző terápiák sorozata jelentette a kiutat. Ma helyreállt önértékeléssel és reális célokkal nézek a hátralevő életem kihívásai elé, nem feledve a múltam tanulságait, erőpróbáit.
Szabadidőmet szívesen töltöm önfejlesztéssel, olvasással és sportolással. A rendszeres szupervíziós alkalmak mellett a hegyikerékpározás és az edzés nagymértékben hozzájárul a lelki egyensúlyom fenntartásához, mely nélkül számomra elképzelhetetlen a hiteles segítségnyújtás.
Szemléletmódom a konzultációk során
Saját példámból adódóan hiszem, hogy van felépülés a szenvedélybetegségből a személyiség pótlólagos fejlesztése és a mindennapi életvezetés által megkövetelt kompetenciák elsajátítása eredményeképpen. Ám, mint ahogy a szerhasználati zavar kialakulása sem egy elszigetelt esemény a családon belül, ezért az abból való felépülés sem lehet az. Ebből következik, hogy a konzultációs munkámat a rendszerszemlélet keretei között folytatom. Megkerülhetetlen része a kezelésnek a szenvedélybeteg közeli családtagjaival folytatott konzultáció, hiszen a szerhasználó állandó kölcsönhatásban van a családjával, furcsa módon sokszor a szerhasználat tartja fent a családi élet törékeny egyensúlyát.
Feltétel nélküli elfogadás, az „itt és most” ereje, osztatlan figyelem, teljes diszkréció és a saját élmény hitelessége képezi munkám alappillérjeit a konzultációk során.